Munkapad

Az útóbbi időben megnéztem néhány konstrukciós videót a 3D CNC marógéptől kezdve a különböző emelő szerkezetig szinte mindenről. A közös az volt bennük, ami egy kicsit elrettentett, hogy szinte mindent hegesztettek. Önmagában semmi bajom a hegesztéssel, én is szeretem alkalmazni, ha igényli az adott munka, de amit sokkal jobban szeretek, az a szerelhetőség.

Mániám, hogy a nagyjavításokat csapágycserével kezdem, és szeretem, ha ez viszonylag könnyen megoldható. Bőven elegendő az, ha esetleg a régi csapágy már be van rohadva, és meg kell kűzdeni a kivétellel. Megértem azt, hogy valaki szeret egy életre tervezni egy eszközt, ezért jó masszívra készíti a szerkezetet, de ha a kopó alkatrészek később csak flexeléssel cserélhetők, akkor az megkérdőjelezi az egész tartósságot.

Tavaly sikerült beszereznem egy használt, viszonylag kicsi szalagfűrészt. Gyönyörűen megterveztem, hogy mit szeretnék rajta átalakítani, de az első szerszám, amihez nyúlnom kellett, az a sarokcsiszoló volt. A kerék egy olyan összeépített szerkezet volt, ami a fűrészgép oldalain 10-10 cm-rel nyúlt túl. Ez nekem nem fért bele, mert azt szerettem volna, hogy ha már egyszer kereke van, akkor viszonylag kis helyre be tudjam tólni. A kerékcsere azzal kezdődött, hogy le kellett vágni a teljes keréktengelyt magában foglaló szerkezetet. 

A következő az volt, hogy mivel nekem elég egy kisebb asztal, hiszen én nem akarok rajta tüzifát vágni, mint az előző tulajdonos, így a teljes asztalt tartó vaskeretet le kellett vágni sarokcsiszolóval. A következő ilyen elem a felső szalagvezető egység volt. Gyakorlatilag egy teljesen zárt kalitkába van körbehegesztve a szalagvezető csapágy, de roncsolásmentesen cserélni már nem lehet, mert a csapágy kivehetetlen. Itt már elszállt az agyam, és inkább csinálok egy újat.

Ezek után, ha tervezel egy fém szerkezetet, légyszi' vedd a fáradtságot, hogy úgy alakítsd ki a szerkezetet, hogy egy esetleges javításnál hozzáférhető és szétszerelhető legyen! Nem csak a te későbbi munkádat fogod megkönnyíteni, hanem ha eladod a szerkezetet, akkor az új tulajdonos is könnyebben fogja tudni javítani.

A legtöbb háztartásban előfordul, hogy ha magasra kell nyúlni, akkor az első dolog, ami a kezünkbe akad, egy szék. Ez néha elég, néha nem. De ahogy a mondás tartja: Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. Esetünkben ez úgy alkalmazható, hogy ha alacsony a széked, toldd meg létrával. És máris megkaptunk egy praktikus, régebben általában könyvtárakban használt bútordarabot:

Ha valakinek ez nem elég, akkor itt egy antik darab:

Azt hiszem, hamarosan készítek valami hasonlót!

A mai bejegyzésben egy egyszerű, de annál hasznosabb eszközt szeretnék bemutatni. Ez pedig nem más, mint egy kis támaszték köszörűgépre, amivel megfelelő módon meg lehet támasztani az élezni kívánt szerszámot.

Miért hasznos ez?

Gondolom az senkinek nem okoz meglepetést, hogy megfelelő munkát csak megfelelően karbantartott szerszámokkal lehet végezni. Főleg igaz ez a vágó, forgácsoló szerszámokra. A megfelelő élszög kialakítása elengedhetetlen pl. egy véső, vagy gyalukés élezésénél. Viszont a legtöbb "háztartási" köszörűn, amilyeneket piacon, vagy barkács áruházakban kapni, a tárgyasztal, vagy támaszték merőleges a köszörű korongra. Ezzel persze elég nehéz következetesen megfelelő élszöget biztosítani köszörülésnél. Nem lehetetlen, de sokszor hosszú évek gyakorlása kell hozzá. Nem beszélve arról, hogy a levegőben tartani a szerszámot köszörüléskor elég balesetveszélyes!

Tervezés!

Kiindulási alapnak vegyük egy teljesen átlagos köszörűt, amelyhez hasonlót bármelyik barkácsáruházban kapni. Ez nem a legkisebb méret, hanem az eggyel nagyobb, 150 mm-es korong átmérővel. Ezt csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert a méretek ehhez illeszkednek. Jó lenne, ha az eszközt különböző élszöggel rendelkező szerszámok élezéséhez is lehetne használni. Ehhez elengedhetetlen, hogy könnyen lehessen állítani a dőlésszöget és a köszörű korongtól való távolságot. 

Anyagigény

A mi kis támasztékunk anyagigénye minimális:

• "Szögvas" (anyagát tekintve lehet alumínium, acél stb.) 30 x 30-as kb. 15 cm,
• 8-as metrikus csavar 20-25 mm hosszú 2 db,
• 8-as metrikus szárnyas anya 2 db.

Ez nagyjából megoldható hulladék anyagból is, tehát a költségünk minimális lesz.

Elkészítés

Első lépésként elkészítjük az alsó rögzítő elemet. Ez fogja a támasztékot a tárgyasztalhoz rögzíteni, illetve biztosítani a tengelyre merőleges állítási lehetőséget. Mivel az összeállításhoz 8-as csavart használunk, ezért célszerű 8,5-ös fúróval készíteni a furatokat. Az elem oldalsó felén sima furat van, az alsó részén pedig hosszúkás furat. Ezt úgy tudjuk elkészíteni, hogy készítünk két - egymástól 10-12 mm-re levő - furatot, majd a közöttük lévő részt fémvágó dekopír fűrésszel kivágjuk, vagy reszelővel kireszeljük. A furatok kialakítása után az oldalsó elemen csinálunk egy lekerekítés, az anyag szélességével megegyező rádiusszal. Ezt csinálhatjuk reszelővel, vagy akár le is köszörülhetjük.

A felső támaszték kialakításánál hasonló képpen járunk el, annyi különbséggel, hogy ezen az elemen csak egy hosszúkás furatot kell készíteni. A furatok közötti távolság ebben az esetben is 10-12 mm.

A felszereléshez szükséges még egy furatot készíteni, mégpedig a köszörű tárgyasztalának közepére. A vágási éleket, illetve a furatokat reszelővel tisztítsuk meg a sorjától!

Ezek után nincs más hátra, hogy a csavarok segítségével összeszereljük a támasztékunkat!

Minden munkát ezzel kezdünk. Vagy mégsem? Sokat csodálom az amerikai építő/szépít/bontó/barkácsoló műsorokat. Szinte minden alkalommal felhívják a figyelmet, hogy bármit csinálunk, használjunk megfelelő védőfelszerelést. Tudom, hogy ebben biztosan nagy szerepe van annak, hogy így akarják magukat levédeni a nézők esetleges balesetei miatt. Mert ugye ott simán beperlik a műsort, mondván nem szóltak, hogy az adott művelet esetleg veszélyes lehet.

Viszont ettől függetlenül nem tartom ördögtől valónak azt, ha a munkavégzés megfelelő biztonsággal történik. Mert persze hozzánk nem fog kijönni a munkaügyi felügyelet és nem fog megbüntetni, ha védőszemüveg nélkül köszörülünk. De mégis csak a saját érdekünk, hogy vigyázzunk a szemünkre.

De milyen védőeszközöket használjunk? Az alábbiakban felsorolok néhányat, ami nem nagy tétel, de igen hasznos lehet:

• Megfelelő cipő: Direkt nem írom, hogy munkavédelmi cipő, mert az otthoni barkácsoláshoz ritkán vesz az ember külön lábbelit. Viszont el kell dönteni, hogy az adott munkához melyik a legmegfelelőbb. Nyilván ha az a veszély áll fenn, hogy belelépünk egy szögbe, netán egy hegyes fadarabba, akkor a vastag talp a megfelelő, ha viszont inkább elektromos munkát végzünk, akkor a jó szigetelés elengedhetetlen.
• Védőszemüveg, vagy arcmaszk: Szikra, por és forgács ellen véd. Nem egy költséges dolog, de bőven megéri. 
• Porvédő maszk: Sokszor gondolhatjuk azt, hogy nincs rá szükség, hiszen csak néhány órát csiszolgatunk, vagy fűrészelünk. Azt azért ne felejtsük el, hogy ha a hosszú évek alatt folyamatosan egyre több porszerű anyag rakódik le a tüdőnkben, akkor annak csúnya vége lehet!
• Fülvédő tok: Ha valaki hangosan hallgat zenét fülhallgatóval, akkor könnyen mondjuk neki, hogy csinálja csak, majd hamar meg fog süketülni. Sok barkácsgép hasonló zajártalommal jár.
• Védőkesztyű: Ez megint olyan dolog, ami leginkább a felhasználás módjától függ. Festéshez használjunk gumikesztyűt, hegesztéshez, betonozáshoz pedig bőr munkavédelmi kesztyűt. De vigyázzunk, mert lehetnek olyan tevékenységek (fűrészelés, gyalulás) amikor kifejezetten gátol minket egy kesztyű a kézen.

Ezeknek az eszközöknek nagy részét pár száz, vagy 1-2 ezer forintból meg lehet vásárolni. Érdemes beruházni, mert hosszú távon nyújtanak megfelelő védelmet. Sőt, mivel kisebb balesetek napi szinten előfordulnak, célszerű a barkácsműhely közelében tartani egy "B" kategóriás egészségügyi csomagot is.

Ennyi az egész? Nem egészen. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy az ingatlan biztosítás milyen mértékű baleseteket fedez. Lehet, hogy megéri havi pár száz forinttal többet fizetni, de az ember tudja, hogy biztonságban érezheti magát.

Sokféle módon lehetne megmagyarázni, hogy miért van szükség erre a blogra, kezdve a világválságtól, egészen a mindenki blogol nagyszerű indokokig. De ettől egyszerűbb a helyzet. Az ok csak annyi, hogy az, ami lehet kényszerből, vagy szenvedélyből történő dolog, hogy az ember a saját kezével hoz létre számára értékes dolgokat, azt megossza másokkal.

Kényszer lehet amiatt, hogy szűkösek az anyagi keretek, vagy csak egyszerűen az ember nem talál szakembert arra a munkára, amit mi el szeretne végeztetni, mert a vállalkozónak egyszerűen nem éri meg vele pepecselni.

A szenvedélyről pedig nem érdemes vitatkozni. Van aki úgy gondolja, hogy az a munka van rendesen elvégezve, amit az ember saját maga csinál.

Bármi legyen is az indok, az ember egyszer eljut a felhalmozás időszakában arra a pontra, amikor szert tesz egy - akár saját maga által készített - munkapadra, szolgáljon ki az faipari, fémipari, műszerész, vagy egyéb igényeket.

Tehát kalandra fel! Kezdődjön a munka, mert a blog mottója: Vigyázz! A tetőn dolgoznak!